Tegnap volt keriék esküvöje!őszintén szólva semmi kedvem nem volt menni!de aztán kialakult egy tök jó kis társaság továbbá régen látott családtagok is előkerültek!a szertertás nagyon szép és megható volt!én is majd nem sírtam (anya természetesen sírt)!na és annyi igazság volt benne, hogy ilyenkor az ember elgondolkozik rajta, hogy hogyan alakítsa további magánéletét!azt hiszem én is sok hasznos tanácsot kaptam!Ati ekkor nagyon de nagyon hiányzott!és úgy sajnáltam h ilyenkor nem lehet mellettem és nem bújhatok hozzá!hiszen egy esküvőn részt venni egyedül úgy h közben nincs veled a párod, elég nagy büntetés!...aztán kimentünk a t.partra csináltunk egy csomó szép képet, majd mentünk az étterembe!isteni kaja volt és megfogadtam h ide Atival is eljövünk!persze ittam is szokásomhoz hívően bort(majdnem egy üveggel), csokilikőrt, jégert és persze pezsgőt!tök jól éreztem magam mindenkivel megtaláltuk a a közös hangot!szal nekem megérte elmenni!bár én 8 előtt leleéptem és siettem az én drágámhoz, mert már nagyon várt!
Este aztán kifakadtam dőlt belőlem a sírás és a sok rossz!h én már nem bírom nélküle nem bírom h annyit kell tanulni és alig beszélünk egymással!de aranyos volt végig hallgatott és megvigasztalt!már annyiszor szóba került az is h csak fogom magam és megyek vele!ilyenkor már egyáltalán nem bánnám csak vele legyek!de aztán ott van az érettségi ami persze mindig visszahúz ettől a gondolattól!Folyt köv...
Utolsó kommentek